Bemutatjuk alapítványunk névadóját, ifjú Márkus Gábort

Az alapítók és a kuratórium tagjai, valamint a 90-es évek triatlonosai szerencsésnek mondhatják magukat, hogy ismerhették ifjú Márkus Gábort. Az idő előrehaladtával, az új generációk „érkezésével” azonban sajnos egyre többen vannak, akik legfeljebb csak hallottak a nagyszerű sportemberről.  

Az 1975-ben született Gábor gyermekkora az akkori Leninvárosban (ma Tiszaújváros) telt. A Márkus családban mindig is fontos volt a sport, így Gábor több sportágat is kipróbált, míg végül a kajak-kenunál kötött ki. Több évig űzte ezt a sportágat, melynek során országos bajnokságokon, főleg párosban volt eredményes.

A triatlon „füstje” 1991-ben csapta meg a középiskolás fiút, miután egy-két versennyel való ismerkedést követően elvitte magával kisebbik öccsét, az akkor alig 10 esztendős Balázst Fadd-Domboriba, egy triatlonos edzőtáborba. Mivel már a kenuzás mellett sokat kerékpározott és az úszás is kiegészítő, de állandó sport volt számára, így a kezdetek nem jelentettek nagy kihívást. Annál is inkább, mert a család akkor már nemcsak miattuk, hanem édesapjuk, a lelkes amatőrként versenyeken induló dr. Márkus Gábor révén is egyre szorosabban kötődött a triatlonhoz.  Édesanyjukkal, Judit asszonnyal és a középső testvérrel, Gergővel együtt elkezdtek egyre több hazai viadalra járni.

Miután Gábor végleg befejezte a kenut, onnantól kezdve teljes mértékben a triatlonra fókuszált. Hamar kiderült, hogy van keresnivalója ebben a cseppet sem könnyű műfajban.  A családban hamarosan ő lett az, aki komoly célokat fogalmazott meg a jövőt illetően.

1992-ben megalakult a helyi triatlonos klub, melynek egyből Gábor lett a “húzóembere”. Nagyon jól tudta motiválni fiatalabb csapattársait, ugyanakkor kiváló példát is mutatott nekik. Tehetségére jellemző, hogy már a következő évben bekerült a junior válogatottba. 1993 és 1995 között minden Európa-bajnokságon és világbajnokságon induló magyar csapatban helye volt! A kontinensbajnokságokon 19., míg a világbajnokságokon 21. volt a legjobb egyéni helyezése. Ezekben az években az egyesület is továbblépett és olyan versenyzők igazoltak Tiszaújvárosba, mint Lehmann Tibor, aki edzőpartner és mentor, később pedig barát is lett egyben.

Az 1996 a felnőtt mezőnyre való váltásról szólt. Gábor ebben az évben már bekapcsolódott a világkupa-sorozatba. Több ilyen versenyen indult, és ő volt az, aki „nagykövetként” elsőként tett lépéseket egymagyar világkupa-futamért. Rajta keresztül történt az első hivatalos kapcsolatfelvétel a Nemzetközi Triatlon Szövetséggel (ITU), melynek eredményeként 1997-ben Tiszaújváros is felkerült a triatlon világtérképére. Természetesen Gábor is ott volt a Tisza-úszással indított világkupán, ahol édesapja klubelnök-főrendezőként, Gergő és Balázs öccse pedig a szakmai stáb meghatározó tagjaiként működött közre.

1997-től már egyértelműen az volt a célja, hogy kvalifikálja magát a 2000-es sydney-i olimpiára, ahol a triatlon először szerepelt az ötkarikás játékok programjában. Számos világkupán indult, 22. volt a legjobb helyezése. Szorgalmasan gyűjtögette az indulási jog megszerzéséhez szükséges pontokat. Az 1998-as év is ebben a jegyben telt, egymás után jöttek a hazai és nemzetközi versenyek, jó esélye volt az olimpiai indulásra. 

Azonban azon a nyáron, egy pulai nemzetközi versenyről hazafelé tartva mindent keresztbe húzott egy tragikus közlekedési baleset. Egy részeg horvát sofőr valósággal megtorpedózta a tiszaújvárosi sportolók autóját, melynek következtében a vétlen Gábor és csapattársának felesége, Kunfalvi Márta is életét vesztette.

A rendkívül szerény, segítőkész, szorgalmas és céltudatos sportember sokaknak, főleg a vele együtt készülő és versenyző fiataloknak a példaképe volt. Ezért sem okozott meglepetést, hogy az évek során a tiszaújvárosi triatlon klub jeles képviselői közül jónéhányan bekerültek az első díjazottak közé, mint például Buru Gábor, Kaldau Szabolcs, Nagymihály Adrienn, és a Török-testvérek, Dániel és Alfréd, akik követték Gábor sport iránti hitvallását, elkötelezettségét, példáját.

Ifjú Márkus Gábor öröksége, hogy a mai napig magas színvonalú triatlonélet van Tiszaújvárosban. Ez vonatkozik a nagyszabású, hazai- és nemzetközi versenyek megrendezésére és az utódok eredményességére egyaránt.

Nekünk, akik ismerhettük Őt, nem kérdés, hogy örökre a szívünkbe zártuk. Nektek pedig, akik nem találkozhattatok vele, reméljük, hogy a fenti sorok olvasása lehetőséget nyújt arra, hogy kicsit megismerjétek, ki is volt ez a Nagyszerű Sportoló, Alapítványunk névadója.