Hogy emlékszel vissza a díj elnyerésére, mivel érdemelted ki az elismerést? 

Az a megtiszteltetés ért, hogy kétszer is elnyerhettem az ösztöndíjat. 2004-ben az U23-as Európa -bajnokságon elért 4. helyezéssel, majd 2006-ban ugyancsak az U23-as Eb-n elért bronzéremmel. Sajnos azon díjazottak közé tartozom, akik személyesen nem ismerték Gábort. Mindkét díjátadáson meghatódva néztem végig a róla készült videót és  örültem, hogy ezáltal kicsit megismerhettem. Úgy éreztem, mintha egy nagy családba kerültem volna. Nagy örömmel tölt el, hogy azóta minden évben meghívott vagyok és részese lehetek a megemlékezésnek, majd az azt követő díjátadónak. 

Mire használtad fel az alapítvány anyagi támogatását?  

Az ösztöndíjat sportfelszerelések vásárlására használtam fel, ami természetesen elengedhetetlen kellékei a sportnak. Nagyon hasznos volt az anyagi támogatás, de szeretném kiemelni az erkölcsi részét, ami a mai napig büszkeséggel tölt el. Szerintem a kezdetektől a mai napig a legnívósabb kitüntetés, amit egy magyar triatlonos megkaphat. Büszke vagyok, hogy ebbe a „családba” tartozhatok!

Hogy élsz, mivel foglalkozol manapság?  

Debrecenben élek a feleségemmel és nagyon rosszcsont kisfiunkkal, aki lassan 2 éves lesz. Nagy izgalommal várjuk a második gyerkőcöt, aki már a pocakban van. A triatlon az életem része maradt, mert edző lettem. Büszke vagyok rá, hogy a magyar paratriatlon csapatot is segíthetem, mint szakágvezető. Szeretem a munkámat. A napi rutinom része maradt a mozgás. Általában a tanítványaimmal szoktam futni, kerékpározni. 

Mik a terveid 2021-re?  

A terveim leginkább a családdal, felújításokkal kapcsolatosak idén. Kisebb futóversenyeken tervezem a rajthoz állást és talán a triatlon klubcsapat OB-n is indulunk a régi csapattársakkal.