Korábbi díjazottakat kérdeztünk – Gályász Dániel

Megtisztelő érzés, hogy én is egy bekezdés lehetek az alapítvány történelemkönyvében, amelynek névadója Gábor, aki minden kis tiszaújvárosi triatlonos példaképe volt. Nekem is, amikor ismerkedni kezdtem a sportággal. Most is előttem van, ahogy állítgatja a kerékpárját, az akkori “T-Contractor” telephelyen, ahol az ideiglenes triatlonos klubhelyiség volt, mivel kivitelezési munkák folytak a mai Tiszaújvárosi Sportcentrum területén.

Az akkoriban elnyert díj és a hozzá járó támogatás nagy segítséget jelentett anyagilag és lelkileg egyaránt. Az anyagi rész az, ami véges és elég hamar meg is lett a helye, a lelki pedig kifogyhatatlan, még mindig tart és meg is marad. 

Most már szülőként gyermekeimet is a sport szeretetére igyekszem nevelni. A Tiszaújvárosi Triatlon Klubtól, illetve az egész magyar triatlonos közegtől, ettől a nagy családtól olyan értékeket és élményeket kaptam, amihez hasonlókat kívánok a gyermekeimnek is!

Két lányommal, a feleségemmel és a kutyával (még a kutya is lány) Sajószögeden élünk, pár kilométerre Tiszaújvárostól (és 500 méterre a Lehmann-családtól). Sosem kerültem igazán messze Tiszaújvárostól, habár éltem külföldön is, mindig erre a vidékre érkeztem haza, ez az otthonom és talán már ez is marad, akármerre sodor majd az élet.

Több mint 10 év passzív élet után, úgy másfél éve visszatért életembe a rendszeres sport. 2020-ban indultam a Tisza Triatlonon, ami a felkészültségemet tekintve elég nagy bátorság volt a részemről. Bátorságból most sincs hiány, leszek még versenyeken résztvevő, bár a rendszeres mozgás/edzés az igazán fontos és kielégítő számomra. Az, ahogy a térdemre támaszkodva lihegek egy (nem is annyira) erős futás után az ifiparkban!