Hogy emlékszel vissza a díj elnyerésére, mivel érdemelted ki, mire használtad fel, segített-e sport pályafutásodban?

Nagy megtiszteltetésként éltem meg,hogy én is elnyertem a Gábor emlékét őrző alapítvány díját, sok évvel ezelőtt. Mivel sajnos személyesen Vele csak egyszer találkozhattam, (egy encsi duatlon verseny eredményhirdetésén egymás mellett álltunk, mint férfi-női díjazottak), hozzám a rengeteg szép történet, emlék Gáborról, a Márkus családtól jutott el. Mivel én a díjat akkor helyi versenyzőként nyertem, s a tiszaújvárosi klub akkor is már egy jómódú egyesületnek számított, s igyekezett mindent megadni a versenyzőinek, így számomra a díj nem anyagi segítséget jelentett, hanem sokkal inkább megtiszteltetésnek éreztem, hogy egy ilyen sikeres, életvidám, okos ember emlékét őrző díjban részesülhettem.

Hogy élsz manapság? Munka, család, sport?

Két örökmozgó, mindig vidám gyerkőc édesanyjaként, boldog feleségként igyekszem pozitívan élni az életet. Még mindig fontos helyen áll a mindennapjaimban a  sport, de már csak hobby szinten. Igyekszem ezt a hozzáállást, életszemléletet átadni a családomnak is. Sokat futunk, biciklizünk együtt, Szonja lányommal hamarosan szeretném kipróbálni a triatlont, külön-külön sikerült szépen elsajátítani a sportágakat, most azon vagyok, hogy ezt össze is tegyük. Jelenleg Berlinben élünk, a férjem munkája végett, ami egy óriási lehetőség a gyermekeink számára is, hiszen német-angol nemzetközi környezetben nevelkedhetnek. Az én karrierem eddig javarészt az IBM-hez köthető, az egyetem elvégzése után, 2006-ban ott kezdtem. 2020 volt az az év, amikor úgy döntöttem szeretnék új lehetőségek felé  nyitni.

Tettél-e újévi fogadalmat? Mik a terveid?

Rengeteg tervem, tervünk van a 2021-es évre is. Mi soha nem unatkozunk. Szeretnék újra kibontakozni a szakmai karrieremben is, több időt szánni magamra, és még egészségesebben élni! Bízunk benne, hogy ez az év már egy szabadabb esztendő lesz, és a világból is többet mutathatunk meg a gyerekeinknek!