Hogy emlékszel vissza a díj elnyerésére, mivel érdemelted ki, mire használtad fel, segített-e sport pályafutásodban?

A 2003-ban és 2007-ben is kiérdemelt díj elnyerése számomra több szempontból is nagy élmény volt. Az első évben ifjúsági Európa-bajnoki dobogóra, és korosztályos országos bajnoki dobogóra is állhattam. Tiszaújvárosiként abban a szerencsében volt részem, hogy Gábort személyesen is ismerhettem. Számunkra Ő volt a példakép, amikor a klub elkezdett működni. Mindenki olyan akart lenni, mint Gábor. Amikor elindult az alapítvány, tiszaújvárosi sportolóként minden fiatalnak az volt az álma, hogy megkaphassa ezt az elismerést. A díjjal járó anyagi támogatást jogosítványom megszerzésére használtam, ami nagyban hozzájárult a versenyekre való utazáshoz, és az önállósodásomhoz is, mindamellett, hogy egyébként is sok segítséget kaptunk a tiszaújvárosi egyesülettől. 

Hogy élsz manapság? Munka, család, sport?

Sportpályafutásom befejeztével 5 évet éltem Mexikóban edzőként, majd miután hazatértem, testvéremmel, Danival beindítottuk Törökbálinton a TuttoBici Bottecchia SE-t. Itt nagy hangsúlyt fektetünk az utánpótlás korú versenyzőkre, szeretnénk mi is saját nevelésű bajnokokat képezni. Amatőr bázisunk is szépen gyarapszik, mely jó hangulatot és remek társaságot jelent a csapaton belül. A saját egyesületünk mellett régóta jó kapcsolatot ápolok a Budaörsi Triatlon Klubbal, ahol 2019-től novemberétől szakmai koordinátorként dolgozom.

Tettél-e újévi fogadalmat? Mik a terveid?

Újévi fogadalmam nincsen, talán annyi, hogy újra elkezdtem hobbiból futni, illetve minden évben elindulok a tiszaújvárosi Klubcsapat Országos Bajnokságon, de csak amatőr szinten.